Margitka a laza

a fénykorában könyvelő volt, az az ember aki a mai nincstelenségben is tud igazán mosolyogni. mostanában keveset iszik igy tényleg van tartása na persze a szövege rendkivüli. a minap történt de egy kis előzmény: be bejár a céghez egy másik szerencsétlen aki amikor végig megy a soron mindenkihez benéz akitől kapott valamit és még van remény egy kis valamire. ez a hölgy dundi és jobban öltözik mint Margitka ellenben a Margitka gondozta virágágyásból elemelt virágokat, amiért főhösünk haragszik is rá. egy esőtelen de párás reggel Dundink /Margitka is álnév/ áll az ajtónkban és a maga lassú beszédjével kicsi papirt kér. jobbról érkezik Margitka egy kéziszekérrel és az amúgy széles járdáról megcélozza őt: állj fére kövér pacni nem látod hogy jövök? Dundinka bemenekül hozzánk, a kéziszekér utána: egyfolytában az utamban vagy hájpacni!